Mit adhat egy gyereknek az, ha rendszeresen mesélnek neki? Fejlődő képzelőerőt és szövegértést, elmélyült figyelmet, empátiát és egy olyan biztos alapot, amelyből később akár az absztrakt gondolkodás képessége is táplálkozhat. Ezt az értékteremtő munkát helyezi reflektorfénybe az nlc.hu, a Lampion Könyvek és a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely közös kezdeményezése, a Mesélő Pedagógus és Könyvtáros Díj. A pályázat azokat a pedagógusokat és könyvtárosokat ismeri el, akik a mesélésen keresztül nap mint nap tesznek a gyerekek fejlődéséért és olvasóvá neveléséért. De miért van ma különösen nagy szükség a mesélő pedagógusokra és könyvtárosokra? És milyen képességeket alapozhat meg egy gyerekkorban hallott történet? A díj két zsűritagját kérdeztük a mesélés erejéről és jelentőségéről.
„A Mesélő Pedagógus Díj sokkal több, mint egy elismerés. Ez egy alkalom arra, hogy megmutassuk, milyen sokszínű, lelkes és kreatív gyakorlata van a mesélésnek az országban. A díjra jelöltek szakmai bemutatkozásaikkal nemcsak a mesélő pedagógusok közösségén belül oszthatják meg saját ötleteiket, hanem olyan pedagógustársakat is inspirálhatnak a mesélésre, akiknek eddig ez hiányzott módszertani palettájukról. Így a díjjal nemcsak a kiváló pedagógusok munkáját ismerhetjük el, hanem reményeink szerint egyre több gyerekhez juthat el meseszó pedagógusaikon keresztül.
Képzett kutatóként és oktatástámogatási szakemberként meggyőződésem, hogy a mese fontos alapköve lehet egy természettudományos kutatói életpályának is. A kutatói munka osztatlan figyelmet kíván, amelyhez tökéletes alap lehet a pár perces elmélyült mesehallgatás gyerekkorban; a kutatás leggyakrabban csapatmunka, ami akkor működik jól, ha van empátia, és a mese ebben is segít, amikor a gyerekek a történetek hallgatása közben főhőseik helyébe képzelik magukat; és végül, aki el tud képzelni egy mézeskalács házat, vagy hogy egy béka hogyan változik királyfivá, az sokkal könnyebben képzel el olyan elvont jelenségeket, mint egy kovalens kötés kialakulása vagy a rádióhullámok terjedése.
Tapasztalatból tudom, hogy mind az ismeretek átadásában, mind a különböző kompetenciák elsajátításában döntő szerepe van a pedagógus személyiségének. A mesemondás és meseolvasás szerintem olyan műfaj, ahol a pedagógus személyisége kivételesen erősen érvényesülhet, hiszen a történetet a saját belső világán keresztül átszűrve adja át fiatal közönségének. Így a mese különleges eszközt és teret biztosít a pedagógusok számára a tanítványaikkal való mélyebb kapcsolódásra.”
Képzett kutatóként és oktatástámogatási szakemberként meggyőződésem, hogy a mese fontos alapköve lehet egy természettudományos kutatói életpályának is. A kutatói munka osztatlan figyelmet kíván, amelyhez tökéletes alap lehet a pár perces elmélyült mesehallgatás gyerekkorban; a kutatás leggyakrabban csapatmunka, ami akkor működik jól, ha van empátia, és a mese ebben is segít, amikor a gyerekek a történetek hallgatása közben főhőseik helyébe képzelik magukat; és végül, aki el tud képzelni egy mézeskalács házat, vagy hogy egy béka hogyan változik királyfivá, az sokkal könnyebben képzel el olyan elvont jelenségeket, mint egy kovalens kötés kialakulása vagy a rádióhullámok terjedése.
Tapasztalatból tudom, hogy mind az ismeretek átadásában, mind a különböző kompetenciák elsajátításában döntő szerepe van a pedagógus személyiségének. A mesemondás és meseolvasás szerintem olyan műfaj, ahol a pedagógus személyisége kivételesen erősen érvényesülhet, hiszen a történetet a saját belső világán keresztül átszűrve adja át fiatal közönségének. Így a mese különleges eszközt és teret biztosít a pedagógusok számára a tanítványaikkal való mélyebb kapcsolódásra.”
Móring Andrea
Egészségügy- és oktatástámogatási specialista, Csoportszintű PR, CSR és Kormányzati Kapcsolatok Főosztály, Richter Gedeon Nyrt.
„A Mesélő Pedagógus és Könyvtáros díj ötletgazdájaként és egyik alapítójaként az volt a célom, hogy láthatóvá tegyük a pedagógusok és könyvtárosok felbecsülhetetlenül értékes kultúraközvetítő és -őrző, az olvasóvá nevelésben betöltött szerepét. Ma a magyar családok közel 2/3-a nem vagy csak hetente egyszer mesél/olvas a 3-10 éves gyerekének. Ha nem lennének mesélő pedagógusok és könyvtárosok, még nagyobb nyelvi és kulturális hátránnyal küzdene a társadalom jelentős része.
A mesélő pedagógusok és könyvtárosok nemcsak élményt nyújtanak a mesehallgatóknak, hanem fejlesztik a gyerekek képzelőerejét, gondolkodását, szövegértését, rendszerező és szövegalkotó képességeit. A mesélés univerzális szeretetnyelv. Minőségi idő, ajándék, testi érintés, elismerés, gondoskodás. Fontos a szavak jelentése mellett, a mesemondáskor megszülető nyelvi dallam, az érzelmi átélés, figyelem, ami a mesélő és hallgató között folyamatosan áramlik, a mesélés során közösen teremtett különleges tér és idő.
A mese szavai bátorítanak, útmutatást adnak, élni tanítanak, erősítik az önbizalmat és az ősbizalmat. A mesélés-mesehallgatás örömforrás, didakszis nélküli tudásátadás-tanulás-tanítás, lehetőség a világ, a másik ember és önmagunk megismerésére.
Ahhoz azonban, hogy a 21. századi, képekhez, filmekhez, rengeteg ingerhez szokott gyerekek fókuszált figyelemmel hallgassanak egy történetet, gyakran rengeteg türelem, idő, tudatos pedagógiai munka szükséges. A mesehallgatási szokások kapcsán is az atipikus a tipikus. Van olyan 4 éves, aki már ezernyi történetet hallott, mert mindennap meséltek neki otthon, van, aki az oviban találkozik először könyvvel. A szociokulturális különbségeket leküzdve kell a mesélőknek mesehallgató közösséget teremteni. Nagyobb eséllyel lesz olvasó, szöveget értő és alkotó, szülői szerepében mesélő felnőtt, akinek gyerekkorában meséltek.
A mesélés komoly, fontos, összetett, sokrétű, össztársadalmi szempontból is kiemelkedően hasznos munka, ami rengeteg időt, felkészülést, tudást, empátiát igényel. Mi ezt díjazzuk.”
A mese szavai bátorítanak, útmutatást adnak, élni tanítanak, erősítik az önbizalmat és az ősbizalmat. A mesélés-mesehallgatás örömforrás, didakszis nélküli tudásátadás-tanulás-tanítás, lehetőség a világ, a másik ember és önmagunk megismerésére.
Ahhoz azonban, hogy a 21. századi, képekhez, filmekhez, rengeteg ingerhez szokott gyerekek fókuszált figyelemmel hallgassanak egy történetet, gyakran rengeteg türelem, idő, tudatos pedagógiai munka szükséges. A mesehallgatási szokások kapcsán is az atipikus a tipikus. Van olyan 4 éves, aki már ezernyi történetet hallott, mert mindennap meséltek neki otthon, van, aki az oviban találkozik először könyvvel. A szociokulturális különbségeket leküzdve kell a mesélőknek mesehallgató közösséget teremteni. Nagyobb eséllyel lesz olvasó, szöveget értő és alkotó, szülői szerepében mesélő felnőtt, akinek gyerekkorában meséltek.
A mesélés komoly, fontos, összetett, sokrétű, össztársadalmi szempontból is kiemelkedően hasznos munka, ami rengeteg időt, felkészülést, tudást, empátiát igényel. Mi ezt díjazzuk.”
Bajzáth Mária
mesepedagógus, a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely szakmai vezetője
A Mesélő Pedagógus és Könyvtáros Díjat a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely alapította az nlc.hu támogatásával. A zsűriben Bajzáth Mária és Dr. Móring Andrea mellett Balázs Eszter Anna, a Lampion Könyvek főszerkesztője; Prof. Dr. Kérchy Anna egyetemi tanár, az MTA doktora; Cserlakiné Hagymássy Krisztina, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke; és Kánya Andrea, az nlc.hu főszerkesztője foglal helyet. A díj nagykövete 2026-ban Szabó T. Anna, író, költő, műfordító.
A pályázatra kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, könyvtáros, tanító és tanár kategóriákban lehet nevezni szeptember 15-éig. Részletek: Mesélő Pedagógus és Könyvtáros Díj 2026 | nlc
